Tisztelt Hölgyem / Uram,

2004. év nyarán családommal néhány napos körutazást tettünk Románia erdélyi területén. A kirándulás során eljutottunk egy, a világtól csaknem elzárt, közel 180 lakosú székely falucskába. Az ott élők embersége, nyíltsága, őszintesége megérintett minket, s látva nehéz életsorsukat eldöntöttük, hogy segíteni fogunk a közösségnek.

Az Énlaka ( Inlaceni ) nevű település lakossági szerkezete a következő :

15 fő   6-15 éves gyermek

38 fő  16-40 éves

47 fő  41-60 éves

77 fő  60 év feletti.

A mi általunk nyújtott segítségek csak konkrétak (részben szellemi, részben tárgyi termékek, de nem pénz!), melyek korcsoportonkénti elosztása ellenőrzött, dokumentált - írásos, képi (álló- és mozgókép).

A hihetetlen nehéz körülmények között élő emberek részére Öntől, vagy az Önök cégétől az alábbi hét projektek valamelyikének teljesítésére kérnénk segítséget.

Családomnak semmiféle népcsoporti, felekezeti kapcsolata nincsen az unitárius vallású székely közösséggel, így részrehajlásról nem beszélhetünk.

Tudjuk, hogy Magyarországon is milliós nagyságrendben élnek nehéz, kilátástalan körülmények között emberek, akiknek hasonló módon segítséget kell nyújtani, ennek ellenére a Mi szilárd elhatározásunk alapján saját és esetleg az Önök segítségével megmaradhat a már az 1300-as évekről írásos emlékekkel rendelkező közösség.

 Baja, 2005.01.02.                                                                        Tisztelettel :

                                                                                                  Dr. Tálas László

                                                                                         Dr. Tálasné Juránovics Csilla